Túlzott kontroll alkalmazása esetén a gyerek egy „külső kontrollponttól” függenek. Ilyenkor a felnőtt felelőssége lesz, hogy folyamatosan felügyelje a gyerek viselkedését.

A túlzott kontroll szülők és tanárok által használt legkedveltebb formája a jutalmazás és büntetés rendszere. Ennek a rendszernek az alkalmazása esetén a felnőtteknek „rajta kell kapniuk” a gyerekeket, amint épp jól viselkednek, hogy megjutalmazhassák őket, s ugyanígy „rajta kell kapniuk” őket, amint épp rosszul viselkednek, hogy kiporciózhassák a „megérdemelt” büntetést. Ki itt a felelős? Nyilvánvalóan a felnőtt; tehát mi történik, amikor a felnőtt nincs éppen jelen? A gyerekek nem tanulnak meg felelősséget vállalni a saját viselkedésükért.

Érdekes, hogy a kontrolláló felnőttek milyen gyakran panaszkodnak a gyerekek felelőtlenségére, és közben nem veszik észre, hogy ők maguk azok, akik felelőtlenné nevelik őket.

Az engedékenység szintén felelőtlenségre tanít – ebben a helyzetben sem a felnőttek, sem a gyerekek nem vállalnak felelősséget.

A pozitív fegyelmezés egyik legfontosabb alapgondolata, amelyet meg kell értenünk, az, hogy a gyerekek sokkal szívesebben követnek olyan szabályokat, amelyek lefektetésében ők maguk is résztvettek. Így egészséges önképpel rendelkező, hatékony döntéshozókká válnak, miközben megtanulják, miképpen válhatnak egy család, egy osztályközösség, valamint a társadalom hasznos és közreműködő tagjaivá.

Jane Nelsen, Ed. D. POZITÍV FEGYELMEZÉS

A pozitív fegyelmezés lényege, hogy kedvesen és keretekkel neveljünk.

A háromalkalmas alapképzés ennek mikéntjébe nyújt gyakorlati betekintést és gyakorlási lehetőséget.