Kovács Katalin

              ......... amit teszel, az olyan hangosan beszél, 
                        hogy nem hallom tőle azt, amit mondasz !

 

Kovács Katalin  vagyok, Hegyközszáldobágyon élek egy Nagyvárad melletti falucskában férjemmel  Lacival és gyermekeinkkel: Lackóval aki 14 éves, Iluska 10 éves és Benedek pedig 6 éves lesz nemsokára. Végzettségem szerint óvónő vagyok, ami meghatározta egész életemet.

A nagyobbik fiam születéséig tanítottam egy nagyváradi óvodában, majd a gyerekek megszületése után egy darabig itthon voltam.  A kihívások  itthon is megtaláltak, 5 évig belekóstoltam a rádiózás rejtelmeibe, mint műsorszerkesztő és vezető .

A szoptatás támogatás művészetével csak az első fiam születése  után találkoztam. Az első várandósságom alatt teljesen el voltam foglalva a szülés és születés  kérdéseivel. A szoptatás valahogy teljesen kimaradt, és mivel a környezetemben senki sem szoptatott és világ életemben azt hallottam , hogy édesanyámnak nem volt teje, TEHÁT nekem sem lesz, így boldogan válogattam a cumik és cumisüvegek között.

A császármetszés váratlanul ért, kiszolgáltatott és kétségbeesett voltam a születés pillanatában. A korházi protokoll pedig csak fokozta. Két napra elválasztottak a fiamtól, majd további két nap korházi ellátás következett, szakszerű segítség nélkül. Négy nap után úgy mentünk haza a kórházból , hogy Lackó egy csepp anyatejet sem kapott. Otthon egy kedves három gyerekes barátnőm próbált segíteni, és lelkileg támogatni a szoptatás elkezdésében. Már a kezdetektől nagyon sok nehézségbe  ütköztem, amikor kétségbeesett keresésemre rátaláltam a La Leche Liga honlapjára. Hosszú éjszakákon keresztül böngésztem a hiteles információkat, és kerestem az épp felmerülő nehézségekre a megoldást. Mert probléma az akadt: sebes mellbimbó, túltelítődés, mellgyulladás….

Másfél év múlva  Nagyvárad családnapjára ellátogatott a liga. Megismerkedtem személyesen dr. Juhász Judittal, akivel hosszan elbeszélgettünk, ez 2005-ben volt.  Akkor fogalmazódott meg először bennem, hogy jó lenne segíteni  tapasztalatokkal , hiteles és értékes információkkal az édesanyákat.

Iluska születésekor a szülészorvosom segítségével már a születés után a szobában megkaptam őt, és a párom segítségével sikerült mellre tenni.  Kevesebb nehézségbe ütköztem az ő születésekor, de a problémák ekkor is felmerültek, mint sebes mellbimbó, túltelítődés….

A harmadik gyermekem születésekor tapasztaltam meg mit jelent az önbizalom, hiteles információ és támogató légkör (csoda 🙂 )hármasa. Benedekkel megélhettem először azt, hogy mit is jelent ösztöneidben és gyermekedben bízni, a támogatást amit a férjem nyújtott magabiztossá és boldoggá tett a nehézségek ellenére is.

Annával 2008-ban találkoztunk ,  és közösösen elindítottuk a nagyváradi szoptatást támogató csoportot. Sokat beszélgettünk és rájöttünk, hogy fontos a csoport létrehozása, hisz információs dömpingben élünk, amiben el lehet veszni, mindent és annak ellenkezőjét is meg lehet találni a neten. Ki mondja meg nekünk , hogy az olvasott, látott, hallott információ hiteles-e?

Jó volt látni, hogy a csoportban , hiteles és naprakész információkra,  ítélkezés nélküli meghallgatásra lelhetnek az édesanyák: megértő füleket, vagy éppen együttérző mosolyokat jelentett, biztosítást afelől, hogy az általuk megélt problémák teljesen normálisak és hétköznapiak.

2015-ig végeztünk  önkéntes szoptatás tanácsadói munkát a La Leche Liga képviseletében, majd csatlakoztunk a Szoptatásért Magyar Egyesület önkéntes segítői csapatához.

A szoptatást támogató anyacsoportban, személyesen, telefonon és emailben segítjük és támogatjuk  az édesanyákat.

Képzések, konferenciák  tudatosítják bennem azóta is , hogy milyen nagy szükség van az összefogásra, ha édesanyáról és újszülött kisbabájáról van szó.

 

Miért Maternet?  Miért most? – Kérdezhetitek sokan.

 

Azért,  mert ma  Erdélyben nincs egy olyan szakember, aki felelősen, jó kompetenciákkal felvértezve végig kísérné az anyát , és segítene a szükséges hiteles információkkal a várandósgondozás ideje alatt, a szülésnél és utána is .

Mert közel tíz éves segítői munkánk során kiderült, hogy egyáltalán nem a  szoptatás az édesanyák legfőbb nehézsége, csupán hajlamos a kultúránk mindent a szoptatásra fogni.

2017-től a Maternet Egyesület azt a nagyszabású célt akarja megvalósítani, hogy a tudás és támogatás a szoptatáson is túlmutatva szélesebb körben jusson el az anyákhoz.

Mert a szoptatás védelem, kapcsolat, biztonság,  táplálálék és SZABADSÁG!