Péntek este, a Budapesti Nemzeti Tehetség Program gáláján adták át a „Bonis Bona – A nemzet tehetségeiért” elismeréseket. Idén huszonöt, anyaországban és határon túl dolgozó pedagógust és mentort tettek méltóvá a díjra – közöttük Rusz Csilla Máriát, a nagyváradi Szacsvay Imre Általános Iskola tanítóját és drámapedagógusát, akit közel négy évtizedes, fáradhatatlan tehetséggondozó munkájáért tüntettek ki. Ebben az évben 383 érvényes jelölés közül választott nyerteseket a pályázati bizottság.
„Meg kell tanulnunk gyermekeink szívével látni”
Rusz Csilla tanító néni hitvallása szakmai alázatot, emberséget és a valódi értékeinkért való küzdést hírdet: a gyermekeink a szívükön keresztül, kapcsolataikon keresztül, játékon keresztül tanulnak.
A mindennapi erőfeszítés mögött
A „Bonis Bona” díj minimum öt év kiemelkedő tehetséggondozó munkát honorál – Rusz Csilla esetében azonban ez több mint harminc esztendőt jelent. Módszertana és odaadása nemcsak saját osztályának hoztak sikereket, hanem az egész erdélyi és határon túli pedagógusközösséget inspirálták.
Már a kilencvenes évek elején megalapította a Nagyváradi Drámaműhelyt, amely országos rendezvények sorával bizonyította be, hogy a drámapedagógia nem csupán művészeti eszköz, hanem önbizalomépítő, közösségformáló, ismeretépítő és jellemformáló oktató eszköz.
Diákjai „Huncutkák” néven szerepelnek, és rendszeresen arany minősítéseket visznek haza a Weöres Sándor Országos Gyermekszínjátszó Találkozókról. A dráma eszközeivel azonban minden órán lehetőséget kapnak tehetségük kibontakoztatására – akár a tudományok terén is.
Noha a reflektorfény most őt érte, ő továbbra is a kulisszák mögött, a gyermekek között érzi magát otthon: ott, ahol a „gyerekek szemében fellobban az alkotás öröme”.
A nagyváradi tanítónő díja nem csupán személyes elismerés – az egész erdélyi és partiumi magyar oktatás számára is üzenet:
a gyermekekbe vetett hit, az élményalapú tanulás és a közösségépítés a jövő iskolájának alapkövei. A képernyők világában fontosabb ez az üzenet, mint valaha. Rusz Csilla munkája pedig élő bizonyíték rá, hogy a dráma nem csupán művészeti ág, hanem a nevelés egyik legerősebb katalizátora. Büszkék vagyunk rá, és minden odaadó pedagógusunkra, akik értékeket közvetítenek, példát mutatnak és tehetséget gondoznak.
Kívánunk neki és tanítványainak további ragyogó játék-pillanatokat – hiszen, ahogy ő mondja: „A játékban nincs rangsor, csak lelkesedés és egymásra figyelés.”
Szerző: Bruncsák Anna, Pozitív Fegyelmezés szülőoktató, büszke és hálás édesanya, hogy két gyermeke is élvezhette a „Huncutkák” örömét.
MATERNET 