Az anya boldog, elégedett, energikus, mindig vidám, alázatos, türelmes és erős, vagy ha nem, akkor valami baj van vele. Ezt gondolja, ezt várja a társadalom. Ezt gondoljuk, várjuk mi magunk is.
Ha eddig senki sem mondta neked, hogy nem így van, vagy mondta, de nem hittél neki, akkor íme egy rövid összefoglaló, mit érez sokszor egy kisbabás anyuka (lehet, hogy találsz ismerős elemeket a felsorolásban):
kétségbeesést, kiszolgáltatottságot, kimerültséget, bűntudatot, megfelelési kényszert, szorongást, tehetetlenséget, boldogtalanságot, magányt, kitaszítottságot, meg nem értettséget.
Ez nem minden, de gondolatébresztőnek elég lehet az anyai tabuk világában, hogy lássuk, az anyaság nem csak örömteli pillanatokból áll, és támogassuk, erősítsük magunk körül az anyukákat, mert nagyon nagy szükségük van rá.
„Milyen boldog lehetsz most! De jól nézel ki, csak úgy ragyogsz!”
Képzeljük el ezt az üdvözlést egy jeges, keskeny sziklaperemen lógó, 90 fokban felfele haladó hegymászóhoz, viharban. Ugye? Lehet, hogy egy sziklakiszögellésben, ahol levegőt tud venni, és pár percre megpihenteti megterhelt izmait, még válaszol is neked, de nagyon kicsit valószínű, hogy kedvedre lesz a válasz. A hegycsúcson, az már más.
Analógiánkat számos variációval kipróbálhatjuk: amelyben hegymászónk tűző napsütésben, izzadva kúszik felfele; amelyben rátalál egy lankásabb ösvényre, így már csak tartania kell a lépést a társaival, és bírnia a felszerelést; amelyben akkora ködben halad felfelé, hogy az orráig sem lát, nemhogy a csúcsig. Minden variációban adott, hogy egy csecsemőt kell feljuttatnia épségben a hegytetőre, és félő, hogy a frizurája sem marad szárazon. Ugye most már kezd derengeni, honnan a sok negatív érzés.
„Milyen szerencsés vagy! És? Jó baba?”
Egy anyuka sohasem válaszol hegymászóként. Legfőképpen azért nem, mert úgy nevelkedett, hogy az a minimum, hogy egy anya napi 24 órában repdes az örömtől, és a harmónia kiteljesedik női tudatában, ugyanakkor egészséges összetevőkből minden nap főz három fogásos ebédet, ragyog a háza, vasalt ingben jár a férje, és természetesen figyel az alakjára, ezért minden nap tornázik. Ünnepnapokon három tortát süt: egy minden menteset, egy krémes-csokisat és egy könnyű gyümölcsöset. Mindez zsigerből megy neki. És akkor még nem is beszéltünk a váratlanul elé gördülő nehézségekről, amelyek csak fokozzák elismertségét a jóanyafokmérőn. Ilyen körülmények között érthető, hogy azonnal bűntudat marcangolja, ha valamelyik feltételnek nem tesz eleget maradéktalanul. Inkább csendben nyeli a könnyeit, mint megkérdőjelezze az elvárások jogosságát. Pedig a hiba nem az ő készülékében van, és nem is babáéban, aki nem felel meg a standard jóbaba leírásnak.
A hiba valahol egészen máshol van.
Várjuk a véleményeteket:
- Hol a hiba?
- Mi segít az anyaság kezdetén?
A következő cikkünk az anyukák tapasztalatai alapján összegzi, mitől érezhetjük jobban magunkat az anyaság kezdetén. Néhány napon belül olvashatjátok.
Bruncsák Anna
MATERNET 
Kedves Anna!
Köszönöm, hogy ezt leírtad, hátha olyanok is olvassák, akik nem épp gyerekekkel másszák a “hegyet”!
KedvelésKedvelik 1 személy
Bízom benne!
KedvelésKedvelés
Nálam a hiba saját magamban volt. Felállítottam magamnak egy célt, de azt nem tudtam megvalósítani és nem akartam engedni belőle. Valahogy nem lehet az anyaságra felkészülni, most ezt érzem még mindig 6 hónappal a kisfiam születése után. Mi segített volna igazán?Ha én magam elengedem az elképzeléseimet. A szoptatással kapcsolatban pedig, hogy a korházban nem azt hallom minden asszisztenstől, orvosomtól hogy nincs tejem, adjak tejport…talán másképp alakult volna sokminden. Meg ha kicsit jobban bízok magamban, de annyira új volt nekem minden és az a sok “jótanács” amit kaptam – elbátortalanított.
KedvelésKedvelik 1 személy
Kedves Csilla! Köszönjük, hogy leírtad!
KedvelésKedvelés
A hiba, ez jó kérdés. Szerintem nincs hiba, csak különböző körülmények között szerzett tapasztalat, ami hasonlóan a gyógyszerekhez, mindenkinél máskép hat, más az eredmény. A legfontosabb, hogy jó tudni a lehetőségeket, de mindenki a saját maga kell szembenézen a dolgokkal, és elfogadnia, hogy abban a pillanatban amikor egy életet hozott a világra, vagy akár felelősé vált egy kis életért, Ő A SZUPERANYA, mindegy, hogy ki mit mond. Senki nem volt, nem lesz és nem is lehet az ő helyében.
Sírni néha kell, akkor megkönnyebülsz, de csak ezért, hogy elengedd a feszültséget és nem azért, mert nem vagy a mások szemében elég jó. Csak a saját gyermekünk szemébe kell nézni, engedni, hogy hozzánk bújjon, és már érzed, hogy csak Ő számít, a többi nem lényeg.
KedvelésKedvelik 1 személy
Melinda, köszönjük, hogy kimondtad! “Ő A SZUPERANYA, mindegy, hogy ki mit mond. Senki nem volt, nem lesz és nem is lehet az ő helyében.” Csodás. Igaz.
KedvelésKedvelés
Én anyukának lenni vágyó koromban sírtam a legtöbbet, erről sajnos manapság még mindig nagyon keveset beszélnek… A mámorban, amiben lebegtem, miután megtörtént a csoda és megfogant, majd megszületett első kisfiunk, eltörpültek a mindennapi babás-mamás nyafogások, szinte nem is voltak, de lehet, hogy ezt most csak azért mondom, mert öt év távlatából minden méginnkább megszépül. A körülmények úgy alakultak, hogy kicsit elszigetelve éltünk abban az időszakban, jótanácsok módjával érkeztek, és így tényleg teljes, egymásra hangolódós első hat hónapom volt Gergővel, ő a maga módján és a maga tempójában bontakozott ki, s mellette én is. Az ikrekkel a fedélzeten egyértelműen a fáradtság és a nap 24 órás rövidsége fakasztott ki belölem minden könnyet és ideget. Intenzív beszélgetéseink voltak anyukámmal régmúlt és akkor ismét újra nagyon is aktuális dolgokról, ez is érzékenyen érintett. Első évben torta is készült, de ne tudjátok meg, hogy… Azóta a szülinapi tortákat rendeljük (bár tortát amúgy szinte heti rendszerességgel sütünk, ha séta közben valami gyümölcsfára bukkanunk, s az szólít minket, hogy ritkítsuk meg gyümölcseitől).
KedvelésKedvelés
Bárcsak több édesanya történetét ismerhetnénk meg! Minden egyes élmény megható, és egyben csodaszép. Ahogy írod, Édua, ez ez időszak szerteágazóan érzékeny, ugyanakkor örömmámor. Sokan ismerjük a nyagymamákkal való intenzív beszélgetéseket is, ugye? Köszönjük a történeted!
KedvelésKedvelés